Pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus)

Angol African penguin

Előfordulás Dél-Afrika tengerpartjai és a környező szigetek

Testtömeg 2-3,5 kg

Testhossz 60-70 cm

Tápláléka szardínia, makréla, hering, szardella

Szaporodás 2-3 tojás, melyek 38-42 nap után kelnek ki

Természetvédelmi státusz

IUCN Vörös Lista veszélyeztetett (EN) Washingtoni Egyezmény CITES II. Magyarországon nem védett

A pápaszemes pingvin az egyetlen afrikai pingvinfaj, ezért egyes helyeken az afrikai vagy foki pingvin elnevezéssel is találkozhatunk. A szemei felett látható rózsaszín bőrfelületnek – melyről nevét is kapta - testhőmérsékletének egyensúlyban tartásánál van szerepe. Tollazatuk a hátukon fekete, a mellükön és hasukon pedig fehér, fekete mintázatokkal. Ez a színkombináció az álcázást szolgálja, ugyanis a fehér hasuk a vízi ragadozókat, míg fekete hátuk a ragadozó madarakat téveszti meg. Kinézetük hasonló közeli rokonaikhoz, a Humboldt-pingvinekhez, a Magellán-pingvinekhez és a galápagosi pingvinekhez.

Főként heringet, szardíniát, makrélát és tengeri gerincteleneket (tintahal, kis tengeri rákok) fogyaszt, és naponta akár 540 gramm táplálékot is megehet. Mivel szárazföldön kevésbé ügyesen mozog, mint a vízben, így nehezen megközelíthető helyeken telepszik le, például szigeteken, sziklás tengerpartokon. Kolóniákat alkot, melyek éjszaka a parton gyűlnek össze, a nappal nagy részét pedig táplálékszerzéssel töltik. Átlagosan 30 méter mélyre merül, hogy táplálékát megszerezze, és gyors mozgásával egy-egy táplálékszerző út során akár 110 kilométert is képes megtenni.

A pingvinek monogám párokat alkotnak. A tojó tojásait ideális esetben a guanóba ásott lyukba rakja, mely biztosítja a megfelelő hőmérséklet szabályozást. A 38-42 nap elteltével kikelő fiókák nem hasonlítanak fekete-fehér szüleikre: hátuk szürkésbarna, mellkasuk pedig krémszínű. 60-130 nap elteltével tollasodnak, majd egyedül tengerre szállnak, és 12-22 hónap múlva térnek vissza kolóniájukhoz. Felnőtt tollazatuk 3 éves korukra alakul ki. A pápaszemes pingvinek 10-27 évig élnek a természetben, Állatkertekben ennél hosszabb kort is megérhetnek.

Gyakran megfigyelhető náluk a közös tollászkodás, ami igazán praktikus, ugyanis a saját nyakukat és fejüket nehezen, csak a lábukkal érik el.